Mindazoknak akiknek a tavában rengeteg hal található és nem csak egy pár úszkál, talán az egyik legfontosabb feladat, hogy gondoskodjunk a tó megfelelő oxigénszintjének biztosításáról. A halak is ugyanúgy élőlények, mint mi, oxigénre van szükségük!
Egy kisebb tónál már elegendő lehet egy ilyen kis csobogó vagy egy szökőkút használata, ahhoz, hogy a megfelelő oxigénszintet elérjük halaink számára.
A vízben oldott oxigén mennyisége leginkább a víz hőmérsékletétől függ. A hideg vízben a legtöbb és a meleg vízben pedig a legkevesebb az oxigéntartalom. A halak oxigénigénye pedig evvel pont fordított, mivel mint pl. a koi is hidegvérű, tehát a testük hőmérséklete megegyezik a környezet hőmérsékletével. A hidegebb vízben a testük anyagcseréje is lelassul, így kevesebb oxigénre van szükségük, a meleg vízben pedig felgyorsul, és több oxigént fogyasztanak.
Tehát mikor fontos a tó vízének megfelelő oxigén ellátása?
A melegebb vízben, mert akkor tud a víz a legkevesebb oxigént felvenni, viszont a halak ekkor fogyasztják a legtöbb oxigént.
A víz kizárólag ott tud oxigént felvenni, ahol az a levegővel érintkezik, így ha azt szeretnénk elérni, hogy több oxigént vegyen fel, akkor a víz levegővel érintkező részét növelnünk kell. Természetesen nem csinálhatunk futballpálya nagyságú tavat a kertünkben, hogy elegendő felülettel rendelkezzen, ezt máshogy kell megoldanunk.
A víz oxigénellátásának legegyszerűbb módjai: Vagy a vízbe levegőt fújunk, egy légpumpa és egy porlasztókő segítségével, vagy a levegőbe porlasztjuk, locsoljuk a vizet. Mindkét módszerrel megnöveljük a víz és a levegő találkozásánál levő felületet. Minél apróbbak a buborékok vagy a vízszemcsék a felületünk annál nagyobb lesz, tehát a legtöbb oxigént oldja fel.
Mivel a víz felülete veszi fel az oxigént, ezért a tavunk felső rétegei több, még az alsó vízrétegek kevesebb oxigénnel rendelkeznek. Ha már egy tószivattyúval a tavunk vízét keringtetjük, alulról szívjuk be a vizet és azt a felszínnél áramoltatjuk, vagy egy skimmerrel a felső vizet szívjuk be és alul áramoltatjuk kifelé, már megtettük az első lépést a felé, hogy a víz oxigén utánpótlásáról gondoskodjunk. Hiszen a felszíni oxigénes vizet elkeverjünk a kevésbé oxigénes vízzel. Nem beszélve arról, hogy a nyári hónapokban a víz felső rétege melegszik fel leghamarabb. Mivel a meleg víz kevesebb oxigént vesz fel, így a helyére alulról beérkező hidegebb vízzel már azt is elértük, hogy a vízfelületünk több oxigént tudjon felvenni. Ezért is fontos a tavunk vízének megfelelő keringtetése.
Mindezeket kiegészíthetjük egy csobogóval vagy egy szökőkúttal is, ahol a vizet igyekszünk minél kisebb cseppekben visszajuttatni a tavunkba.
Nyáron a nagy melegben elkerülhetetlen, hogy párologjon tavunk vize, a víz visszapótlásról gondoskodnunk kell. Itt a fentebb említett porlasztást használhatjuk a vízpótlásra így a tó vízének oxigénnel való dúsítását is egyszerre megoldjuk. Ezen módszerrel való vízpótlást, csakis az esti órákban végezzük, mivel a melegbe, vagy a tűző napon a beporlasztott víz, nem csak oxigént vesz fel, hanem a környezet hőmérsékletét is, és ügye nem akarjuk a tavunkat melegíteni, mert csak romlana a víz oxigénfelvevő képessége.
A víz oxigénellátásának további módjai: Ha pl. oxigéntermelő növényeket ültetünk, hínárokat teszünk a tavunkba, melyek elburjánzásával, már nagyobb mennyiségű oxigént termelnek a fotoszintézis során. E mellett árnyékolhatják is a mélyebb rétegeket, ami így nem melegszik fel. A tündérrózsa levelei is árnyékolják a tavunk vizét, viszont se oxigént nem termelnek a víz alatt, de még a víz felületét is csökkentik. Viszont talán a vízfelület csökkentése ellensúlyozza azt, hogy a víz nem melegszik fel. Később könnyebb egy csobogót üzemeltetni, mint hogy a vizünket bármilyen úton hűteni is kellene.
Gyakori jelenség, főleg új tavaknál, hogy a víz bezöldül a lebegő algák gyors elszaporodása miatt. A melegebb víz még jobban algásodik, de nincs okunk ilyenkor sem az izgalomra, hiszen több oxigén is termelődik. Viszont ha bármi vegyszerrel vagy egyéb módon próbáljuk az algát kiirtani és e mellett nem gondoskodunk a tavunk oxigén utánpótlásáról, tömeges halpusztulást okozhatunk!
Az oxigénhiányt elég könnyű felismerni, mert a halak viselkedése megváltozik, vagy a tónak azon részére úsznak ahol a csobogó vagyis az oxigéndúsabb víz beáramlik, ilyenkor szinte kiakarnak úszni a partra. Vagy csobogó hiányában az összes hal a vízfelszínen pipál, levegőért kapkod. Mindkét esetben azonnal tennünk kell valamit! Nem halogathatjuk el a dolgot, hogy majd megoldódik magától, mert ez rendszerint gyors halpusztuláshoz fog vezetni. Ha meleg a tó vize engedjünk bele friss hideg vizet, vagy szórófejjel spricceljük a víz tetejét, mind két megoldás együtt igazán hatásos lehet.
Tags: csobogó, hideg víz, hínár, koi, lebegő algák, oxigén, skimmer, tószivattyú, tündérrózsa, vízpótlás
